Szerző: Lengyel László; Puszta Sándor
Puszta Sándor megzenésített verse
Felértem a csúcsra, legtetejére.
Fut felém a táj, mint tyúk alá csibe.
Fagyott a szél, a fák, bokrok a hegyen.
A szép, örök csak Ő, nem fagy meg sosem.
Milyen régen jártam legelőször itt.
Tavaszló szárnyakon repített a hit.
Oly közel volt Isten, letérdeltem, és
Úgy éreztem, az is túlontúl kevés.
Az Isten is itt jár, de álarcosan.
Arca szűzi szent csend, és fény színe van.
Lépte suhantában nem reccsen a hant,
Ruhája a kék ég, átlátszó harang.
Mennyi itt a csend és fény-simogatás
Hogy fénylő maradjak, mennyi biztatás
Szentlélek! Lehunyom testem két szemét,
Hogy lent nyissam csak ki, hol minden sötét.
Not logged in
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.