Szerző: Fenyvesi Béla; Szélkiáltó
A tábornokokat már mind eligazították,
mert a legdöntőbb az első pillanat.
Egyenruhájuk vakítón ragyog a fényben,
érdemjeleiket megcsodálja a nap.
Az óvóhelyeket jól felkészítették,
odaköltöznek majd a vezérkarok.
Még egy utolsó mosoly a fényképésznek,
aztán lezárják az összes bejáratot.
Lesz-e még, mondd lesz-e még menedék,
mondd lesz-e még menedék,
vagy a háború viharaiban mind elveszünk?
Az a gombnyomás, ott mélyen a föld alatt
egy őrült gyilkos utolsó mozdulata
Felhőgomolyok rajzolódnak az égre,
Az lesz a halál első pillanata.
Figyelem törtszárnyú zuhanásod, béke.
Porba zuhansz, és katonák taposnak el.
Hazádban összecsapnak a karcsú rakéták,
ki marad akkor, ki meggyógyít s felemel?

