Szerző: Pipó József
Már hó szitál a fenyvesek között és
korán beálló esték fénye ég,
oly mély a csend és én úgy készülődöm
ujjongó szívvel, Istenem, feléd.
Most én megyek. Te voltál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezedbe tettem
egymásután: egy hosszú életet.
Mondd, vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed.
Csitt! angyal jár a zárt ajtók mögött.

