Szerző: Zsoldos Zoltán
Puszta Sándor megzenésített verse
Faírtás
Minden felől balta, fejsze koppanik.
Ők meg sem remegnek, egy se moccanik.
Ily békét, nyugalmat, nem adhat világ,
őket látva hiszem, hogy van túlvilág.
A fák
Akár a vértanúk, az égre néznek és
Eldőlnek szótlanul, de mindegyik elébb
Halkan imát mormol, tátva ágait,
Megáldja, ki előbb dől: hős társait.
Köszönöm
Köszönöm, ti hősök, példát adtatok:
Szembenézve hullni, ha és és föld inog!
Tollam, versem tiszték, mocsoktalanok,
Végig segítsetek, hallhatatlanok!
Mai biztató
Őrizd úgy, miként ők, őrizd titkodat.
Ha ellep is a hó, maradj hallgatag,
Akár a néma fák, tartsd a nyelvedet,
Eljönnek az őzek, s hallgatnak veled.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.