Szerző: Sasvári-Szabó András
Találkoztunk egykor Te és én.
Átjárta lelkünk az Égi Fény
Eggyé olvadt lelkünk, mint tengeri vízcseppek,
az óceán végtelenjén.
Az arcomról lehullott minden máz.
A szívembe költözött a napsugár.
Lelkem kertjében kihajtott minden ág,
átjárta lényemet a boldogság.
Szerelem, áldott szerelem,
oly gyönyörű vagy nekem.
Szerelem, édes szerelem,
megújítod szívem lelkem.
Olyan jó, hogy vagy nekem,
betöltöd szívem,s életem.
Köszönöm az új életem,
köszönöm Neked, Istenem!
Olyan jó, hogy itt vagy velem, s nekem,
átjár a fényed, s a lelked szüntelen.
Égi szerelem.
Lázba borult nekem a nagyvilág.
Láthatóvá vált a Mennyország.
Élet költözött a halott lelkembe,
Úgy éreztem, újjá születtem.
A Lélek könnyű szárnyain emelkedhetem,
Minden örömöm és bánatom a Mennybe vezet fel,
A szeretet útján járom rövid életem,
Egykor majd megérkezem
Szerelem, édes gyötrelem,
mily gyönyörű vagy nekem.
Fáj a szívem, és boldog vagyok,
Minden percben megújulok.
Olyan jó…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.