Szerző: Kauzál Alexandra
Ottmaradni a harcban, mikor fárad a kéz.
Az az egyetlen tarthat, ami több, mint az ész.
Csak a szeretet képes, amire semmi más,
hogy elveszhetett az érdek, de élni fog a világ.
Az, hogy életét adja ellenségeiért,
Vérét omlani hagyja, ilyet ki hallott még?
Mindig súgod, hogy küzdjél, látod érdemes volt.
Többet adott a hűség, mint a pillanatot.
Tűzben izzani végig, mint a legelején,
Csak a szeretet visz, hogy odaérj.
Közeledik az óra, már csak alig elég,
Hazarepül a gólya, tudja az idejét.
Vár egy terített asztal, körben millió szék,
és ott van, aki magasztal, a győztes emberiség.
Not logged in