Szerző: Gável András, Gável Gellért
Valami eltörött idebent nézd!
Valami fáj, és oly’ nehéz…
Üres a csend és görcsben a kéz.
De valaki rám néz…
Perc fut a perc után, hideg a fal…
Az éjszaka átölel, csak ő akar.
Keserű lett a számban a méz,
De valaki rám néz…
Elbújnék szótlan itt, legbelül én,
A semmilyen semmi-lét közepén,
Hol messze a hang és távol a fény,
De valaki rám néz…
Fény gyulladt mégis, nézd, itt benn valahol!
Lángolj csak lángolj égő csipkebokor!
Látom az arcát a tekintetét.
Érzem, olvad bennem a jég.
Minden, mi eltörött, újra egész.
Dalol a szív, és édes a méz.
Az, ami fáj, már nem nehéz,
Mert valaki rám néz…
Not logged in
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.