Szerző: Vándor Gyula
Csend van bennem, és emlékezem,
Képe a múltnak, ím megjelen.
Vétket látok s gondozó kezet,
Szennyből, a sárból, mind kivezet.
Mért szeret Isten, mért szeret még?
Hogy lehet, mért nem mondja ki elég!
Féltő karja újra átölel, megtört kezéhez szívem közel.
Csend van bennem, és emlékezem.
Mily sok ajándék, nagy kegyelem.
Mily sok áldás, mily sok türelem,
Kísérte végig az életem.
Mért szeret
Csend van bennem és emlékezem,
Sokszor volt könnyes mindkét szemem.
Oly sok bánat, fájdalom is ért,
Hozzá futottam irgalomért.
Mért szeret
Csend van bennem és emlékezem,
Hála, dicséret él szívemen.
Hogy köszönjek múltat és jelent,
Új napon védő, őrző kezet.
Mért szeret
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.