Szerző: Gen Rosso
Újra rád köszönt a reggel.
Tovatűnt a hosszú éj.
Hajódban, kinn a tengeren
csalódva látod az üres hálót.
De ha felfigyelsz a hangra,
amely egy más tengerre hív,
kiveted hálód új halászként,
mert vár rád annyi szív.”
Most tehát indulok, kezemben vándorbot
és halászháló.
Megkeresem az én tengerszememet,
ahol már várnak.
Az úton figyelni fogok,
mert meg akarom találni újra önmagam.
Nevetni akarok és szeretni!
Hiszem, hogy lesz erőm!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.