Szerző: Pintér Béla
Felemelhetem újra tekintetem,
tudom, a hegyeken Te ott vársz rám.
Felemelhetem újra a kezeimet,
tudom, a hegyeken Te ott vársz rám.
Tudom, a hegyeken Te ott vársz rám.
Megint tágas téren állok, újra tűz lobban bennem,
és csak áldom, áldom, áldom azt, aki lehajolt értem.
Hangod, ha hallom és arcod, ha látom,
szívem tudja, Te itt vagy, s rám vársz.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.