Szerző: Pintér Béla
Hegedű 1,2,3, cselló 1,2:
Nem ezt vártad, nem így mondták, mást ígért a szív és mást a száj.
Megint tél van, megint fázol, pedig azt mondták, hogy jön már a nyár.
Homokba kell írni a szót, amit annyira fáj, hagyni kell, had vigye a szél!
Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más mielőtt megjegyezhetnéd.
És oda kell menni megölelni, akkor is ha nem te vagy a hibás.
Oda menni esélyt adni, elengedni minden tartozást.
Hogyan tudnál tovább lépni, amiben hittél az már nem a tiéd.
Hogy lehetne bekötözni azt a sebet ami szíveden ég.
Homokba kell írni a szót, amit annyira fáj, hagyni kell, had vigye a szél!
Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más mielőtt megjegyezhetnéd.
És oda kell menni megölelni, akkor is ha nem te vagy a hibás.
Oda menni esélyt adni, elengedni minden tartozást.
Homokba kell írni a szót, amit annyira fáj, hagyni kell, had vigye a szél!
Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más mielőtt megjegyezhetnéd.
És oda kell menni megölelni, akkor is ha nem te vagy a hibás.
Oda menni esélyt adni, elengedni minden tartozást.

