Szerző: Gégény István
Nézd, mennyi könnycsepp, mennyi seb, fájdalom,
Gyógyulásra vár a föld, ezért szól dalom!
Te is nyújtsd kezed, öleljük át a világot,
csak így van jövőnk, együtt járunk az úton.
Mint testvér a testvért, úgy szeressük egymást,
szóljon a család dal a jövőért!
Mert senki sem sziget, mind összetartozunk,
hát építsünk családot a jövőért!
Vihar, hogyha támad, ha ránk borul az éj,
összetart a szeretet, biztosan megtart ez az erős kötél.
