Szerző: Cserta Gábor
Keszei István megzenésített verse
Aranymosóként majd belőled is kimossa
néhány arany-szemcséjű percét az idő.
Nehéz, súlyos sárba süppedve élsz te most, a
kétségbeesés dagálya benned egyre nő!
Szennyé szennyeződtél te is a földi szennyben,
medred mélyében árad, hömpölyög a sár,
csak álmaidban élsz a tiszta, messzi mennyben,
lényed bozótos partja elvadult mocsár.
Tested-lelked iszapja hömpölyögve
árad, mocskot sodorsz, görgetsz örökre,
akár egy elítélt, elkárhozott folyó.
A sötétség leülepedett ereidben.
Mint az aranymosó az aranyat, az Isten
kimossa mégis életedből, ami jó.
