Szerző: Brooke Fraser
Látom az élő Jézust, a szívemen át szól hozzám,
hogy: többé már sosem leszel egyedül.
Mindig szeretni foglak, mindegy mi a válaszod,
veled vagyok, örökké.
Hozsanna, hozsanna, hozsanna fenn a Mennyben!
Hozsanna, hozsanna, hozsanna fenn a Mennyben!
Látok egy nemzedéket, kik tudják, mi az elhívás,
egy szent népet, mely hitben jár.
Imában térden állva, kérjük Őt, hogy jöjjön el,
az ébredés, az ébredés.
Teremts bennem új szívet, hadd lássam, amit Te, nyisd meg szemeimet,
szeresselek úgy, mit Te, szerettél!
Fájjon, ami Neked fáj, hogy elvégezzem azt, amire elhívtál,
hogy készen álljak végül majd Előtted.
Hozsanna…
A dicsőség királyát látom,
ahogy a felhőkön át tűzben jön.
Megremeg a föld, beleremeg a föld.
Szemében látom a könnyet,
mely lehullik és irgalmat hoz.
Letérdelek lábaihoz.
Hozsánna, hozsánna, hozsánna a királynak!
Gyógyítsd meg tisztátalan szívem,
hogy megláthassalak,
nyisd fel a szemeimet!
Taníts engem olyan szeretetre,
amilyet Te adsz nekem.
Törd össze a régi lelkem,
hogy ujjászülethessek Tebenned!
a semmiből az öröklétbe csak így mehetek.
Egész népemet látom,
ahogy felnő aztán elmerül.
Nem győzhetünk egyedül.
Fohászkodnunk kellene végre,
hogy kegyelmedben maradjunk,
letérdelve imádkozunk!
Not logged in
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.