Szerző: Brooke Fraser
A dicsőség királyát látom,
ahogy a felhőkön át tűzben jön.
Megremeg a föld, beleremeg a föld.
Szemében látom a könnyet,
mely lehullik és irgalmat hoz.
Letérdelek lábaihoz.
Hozsánna, hozsánna, hozsánna a királynak!
Gyógyítsd meg tisztátalan szívem,
hogy megláthassalak,
nyisd fel a szemeimet!
Taníts engem olyan szeretetre,
amilyet Te adsz nekem.
Törd össze a régi lelkem,
hogy ujjászülethessek Tebenned!
a semmiből az öröklétbe csak így mehetek.
Egész népemet látom,
ahogy felnő aztán elmerül.
Nem győzhetünk egyedül.
Fohászkodnunk kellene végre,
hogy kegyelmedben maradjunk,
letérdelve imádkozunk!
Not logged in
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.