Szerző: Gégény István
Eljött újra az éj, a csendes éj.
Szívünk kitárja ajtaját a teljesség felé.
Elnémult a város, a világ aludni tér,
mert nem értette meg a szeretet üzenetét.
Pedig ott ragyog a szemekben, őrizzük a lelkünkben,
mindenkiben ott él egy parányi Betlehem.
Virraszt a szív, virraszt a lélek,
csendesen hódolunk a szeretet Istenének.
A néma város lassan ébred már,
mert megjelent egy csillag a sötét éjszakán.
És most ott ragyog a szemekben, őrizzük a lelkünkben,
mindenkiben életre kél egy parányi Betlehem.
//: Csendes éj, áldott éj.
Jöjj, szállj le hozzánk, tiszta, égi fény!
Gyermekarc, nézz reánk!
Békére szomjazik – Terád vár a világ! ://
