Szerző: Pintér Béla
Mint szarvas hűs folyóvízhez
Úgy vágyik lelkem Istenhez
Ő megszabadít, s elveszi minden terhem
Kegyelme újra átkarol
Lelkemről minden lánc lehull
Megvígasztal, s az, ami fájt, emlék csupán
Csak Ő és én, nem kell más,utána vágyom
Jelenlétében csodálom szépségét
Soha nem leszek többé az, aki voltam rég
Mert Ő rámtalált és megfordult a világ
Szívem Érte ég és bármit megtennék
Hogy házában maradjak
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.