Szerző: Szent-Györgyi Albert; Cserta Gábor
Bevezető
Uram, ki vagy?
Szigorú Atyám lennél,
Vagy szerető Anyám,
Akinek méhéből a mindenség megszületett?
Te lennél a mindenség maga?
Avagy a törvény, mely uralkodik felette?
Adtál életet, hogy visszavedd?
Te alkottál engem, vagy téged én,
hogy a magányt és a felelősséget megosszam?
Uram, nem tudom ki vagy,
De hozzád fordulok nagy bajomban,
Rettegek embertársaimtól és
magamtól is!
talán nem érted szavaim, de megérted zenémet.
Első zsoltár: ISTEN
Uram!
hatalmasabb vagy, mint a világ, amit
Te alkottál,
A mindenség a te otthonod.
A magam képére formáltalak,
Azt hittem kegyetlen vagy, kapzsi és hiú.
Dicsőítésre és áldozatokra áhítozó,
Bosszúra éhes, látván kisszerű vétkemet.
Én házakat építek Neked
Miközben hajlék és élelem nélkül
hagyom embertársaimat.
Uram! Azzal dicsérlek , hogy szebbé
teszem a Teremtés rám eső zugát,
Hogy fénnyel, meleggel, jóakarattal és örömmel
Töltöm meg világomat.
Második zsoltár: A VEZETŐK
Uram!
Vezetőt választunk vezetni minket,
És szolgát szentelünk szolgálni téged.
De a vezetők nem vezetnek el Tehozzád,
Nem hallgatnak ők békéért esdeklő ,
néma szavunkra,
Rajtuk a hatalom rontása, az embert,
ember ellen vezetik.
És a szolgák nem Téged szolgálnak,
A hatalmat szolgálják és megáldják
a fegyvereket.
Gyötrik és gyilkolják embertársaimat
a Te nevedben.
Uram! Küldd el hozzánk e Te szolgáid,
Hogy megmutassák az utat, amely
Tehozzád, a békébe,
Amely embert emberhez vezet.
Harmadik zsoltár: A SZÍV ÉS A SZELLEM
Uram!
Szeretni tudó és szeretetre szomjúhozó szívet adtál.
Szabadon gondolkodó és alkotni tudó
szellemet adtál,
De szívem retteg és gyűlölködik,
Megrontja szellememet, s halált hozó iszonyú fegyverrel tör
Országodra, reám és embertársaim ellen,
Hogy szétroncsolja az élet szent szövetét.
Uram! Tisztítsd meg szívemet, emeld
magadhoz szellememet,
Hogy testvéreimnek testvére lehessek.
Negyedik zsoltár: ENERGIA ÉS SEBESSÉG
Uram!
Fölfedted előttünk az anyagban rejlő
energia titkát,
Hogy munkánkat könnyebbé és az
életet magasztosabbá tegyük,
Megtanítottál a hangnál is sebesebb
utazásra,
Hogy a távolság ne válassza el többé az
embertől az embert.
Munkánk gyümölcsét, a lövedékké
sűrített energiát
Mi eljuttatjuk a föld legtávolabbi
sarkaiba,
Hogy egymást nyomorúságba és
pusztulásba taszítsuk
Hogy a letarolt földről kiirtsunk minden életet.
Uram! Ne hagyd, hogy leromboljam az élet templomát,
Engedd, hogy hasznomra váljék a tudás,
hogy hasznossá lehessek általa
Adj méltóságot rövid napjaimnak.
Ötödik zsoltár: A FÖLD
Uram!
E drága bolygót adtad nekünk
lakóhelyül,
Rejtett, titkos kincsekkel tele,
Képessé tettél művedet megérteni,
Könnyítsd meg hát munkánk, űzd el az
éhséget és kórt.
Kiássuk a kincset, hogy elherdáljuk,
Hogy megalkossuk a pusztulás iszonyú
gépezetét,
Mely most azt pusztítja, mit mások
építettek,
Mely majd ellenem fordul, elpusztít
engem s gyermekeim.
Uram! Legyünk társak az alkotásban
Dolgozzunk tovább műved nyomán,
Hogy bolygónk a bőség, a boldogság
És az összhang erős otthona legyen.
Hatodik zsoltár: A GYEREKEK
Uram!
Nemek szerint szétválasztottad
az embereket, hogy az egymás utáni
vágyakozásban
Teljes összhangban rezdüljenek a lelkük
mélyén a húrjaik.
A közös vágy szülöttei a gyermekek,
az édes gyermekek,
Akik tiszta szeplőtlen szellemmel
érkeznek hozzánk.
És gyűlöletet ,rettegést és előítéletet
oltok szellemükbe,
Bunkereim arra tanítják őket, hogy az
élet sötét és a jó szándék hiábavaló,
És ha felnőnek,nemes tettekre készen,
Hivatásos gyilkosokká képzem őket,
S erkölcsi bénaságban hullnak el
legszebb éveik.
Uram! Mentsd meg gyermekeim,
Mentsd meg szellemüket,
Hogy romlottságom ne ronthassa meg
őket,
Mentsd meg az életüket.
Hogy a fegyvert , mit másokra fogok,
ne pusztíthassa el őket,
Hogy jobbak legyenek, mint szüleik,
Hogy megalapítsák saját birodalmuk,
Szépség, igazság, becsület, összhang és
a jóakarat birodalmát.
Hogy béke és szeretet uralkodhassék mindörökké.